Október végén azonban berobbant a koronavírus második hulláma, amit először nehezen tudtam elfogadni. Nagyon szerettem volna emberekkel találkozni, fejleszteni az nyelvtudásomat, utazni, de erre nem volt lehetőségem. A feladataim száma is lecsökkent, személyes találkozások helyett csak Zoom-on tudtam részt venni a beszélgetéseken. Sokat jelentett...

Dániában még a fű is zöldebb! Gondoltam magamban, amikor a repülőteret elhagyván a busszal haladtam Aarhus, Dánia második legnagyobb városa felé, hogy a következő egy évemet ott töltsem el a European Solidarity Corps (röviden ESC, régen EVS) program keretein belül.

Ez bizonyult életem eddigi legnehezebb megírandó pár oldalának. Amikor eljutsz a létezésedben arra a pontra, hogy egy viszonylag vegyes időszakot sikerül abban a pillanatban - vagy akár már valamivel az elutazás előtt - lezárnod, akkor nagyon nehéz visszahelyezkedni lelkileg és szellemileg, és felidézni mégis korrektül és hitelesen röviddel ezután...

2020 szeptemberében eldöntöttem, hogy szeretnék részt venni egy európai önkéntes programban. Így jelentkeztem Finnországba és Észak-Írországba több helyre is, ezek közül Észak-Írországból a Habitat for Humanity szervezet szinte azonnal jelezte, hogy érdeklődik irántam. Egy hétre rá videointerjúban beszéltem a szervezet egyik irodai...

2020 októbertől decemberig tartó ESC öntkéntes projektemet a ciprusi Avgorou falucskában töltöttem két másik önkéntessel. A portugál és olasz lányokkal együtt éltem és dolgoztam, így csodás barátság alakult ki hármunk közt. Körbe utaztuk együtt egész Dél-Ciprust és maradandó élményeket gyűjtöttünk, amelyek körvonalát fogom most részletezni.

Októberben érkeztem meg Budapestre, egy kis kárpátaljai településről Nevetlenfaluból, egy teljesen új élethelyzetbe, életstílusba. Szeptember végén megkaptam az értesítést a Magyar Önkéntesküldő Alapítványtól, hogy részt vehetek egy egyéves ESC programban Budapesten, a Nemzeti Portrétárban. Ez számomra egy nagyon jó lehetőség, mivel az év elején...