Törökország mindig is egy furcsa, kaotikus, de valahogy mégis vonzó helynek tűnt. Egy olyan térkép szélén lebegő világ, ahol a régi és az új egyszerre létezik, és ahol történetek szállnak a forró, kávéillatú levegőben. Amikor adódott egy ESC lehetőség Ankarában, nem is gondolkodtam rajta sokat.

2024 májusában kezdődött az önkéntességem Szicíliában, Menfiben. Egy hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó intézményben dolgoztam, az Istituto Walden közösségében.

Nemrég fejeztem be egy hosszú távú (majdnem egy éves) ESC programot Suderbyn ökofaluban, Svédországban. Még mindig nagyon frissen él bennem az ott töltött idő, nagy hatással volt rám ez az év. Ez az élmény nagyban gazdagította az életemet, és sokat nyertem azzal, hogy részese lehettem ennek a projektnek.

Kedves Mindenki, aki ezt olvassa!

Életemnek egyik legjobb döntése volt az önkéntes programra való jelentkezés 2024-ben. Két hónapot tölthettem Lengyelországban egy kis faluban, Krosnoban. Engem elvarázsolt a kis hely nemcsak lengyel ételeket próbálhattam ki, hanem grúz ételeket is, amiket egy házaspár főzött, illetve autentikus pizzát és legutolsó sorban ázsiai ételeket is.

Az önkéntesség nemcsak a személyes fejlődésemet segítette, hanem lehetőséget adott arra is, hogy új embereket ismerjek meg, különböző kultúrákat fedezzek fel, és kilépjek a komfortzónámból.