Spanyolország, Valencia és önkéntesség
A nevem Eleonóra és 9 hónapot töltöttem Valenciában az ESC-program keretén belül. Ez idő alatt szellemi-és testi fogyatékkal élők foglalkoztatási központjában önkénteskedtem. Nekem volt olyan szerencsém, hogy a barátommal egyszerre vehettünk részt ebben a programban, ugyanebben a városban, de eltérő projektben.
Az első napon a koordinátorommal mentem el a foglalkoztatási központba, ahol bemutattak egymásnak az igazgató nővel, kollégáknak és a foglalkoztatott szellemi-és testi fogyatékosoknak. Szerencsémre az ott dolgozó gyógytornász tudott egy kicsit angolul, ezért az első pár hétben sikerült az ő segítségével jobban megszokni a helyet, megtudni, hogyan zajlanak a napi rutinok. Közben intenzíven tanultam és egyből alkalmaztam a spanyol kifejezéseket, és bár a válaszokat nem értettem, annak örültem, hogy legalább engem meg tudnak érteni.
Már a második héten
gyógytornákat és csoportos sportos órákat tarthattam, persze nagyon alap irány
instrukciókkal és "utánzásos" módszerekkel. Amikor valamit tényleg el kellett
magyarázni, akkor pedig volt segítségem és igyekeztem megtanulni, gazdagítani a
kifejezéseket, szókincsemet.
Mivel én voltam az egyedüli önkéntes a járvány miatt, ezért sohasem unatkoztam. Emiatt gyorsan telt az idő és mindenbe beavattak. Minden feladatnál és programban sikerült segítenem. Az fogyatékosok alapmunkája az volt, hogy mintavevő tubusokat szerelnek össze egészségügyi intézmények részére. A munka és mozgás mellett az adott évszaknak/ünnepnek megfelelő kreatív foglalkozások és felvilágosító órák (balesetmegelőzés, érzelem kezelés és kifejezés) is voltak számukra. Végül az étkeztetés alatt is nagyon sokat segítettem a konyhában, úgy mind terítés, aprítás, segítség evés során és az asztal leszedése.
Eleinte féltem, hogy mi van, ha nem tudok velük bánni, de ez a félelmem már az első héten eloszlott és a projekt végéig kitartott. Hihetetlen mekkora szeretetet és elfogadást tudnak nyújtani az embereknek. Egyből és végleg a szívembe zártam őket.
Tipikus, sok évre visszanyúló, hagyományos ünnepe a Fallas, melyen volt szerencsénk részt venni. Február utolsó napjától egészen március közepéig tart, jellemzően mindennap tüzijáték, mascleta (ami még jobb, mint a tüzijáték), zenék, felvonulások és nem utolsó sorban a minden utcasarkon található hatalmas művészeti szobrok, amelyek a Fallas utolsó napján felgyújtásra kerülnek. Részletesen nagyon hosszú lenne kifejteni, miről is szól az ünnep és ez a hagyomány, viszont számos oldalon lehet találni részletes információt azok számára, akik szeretnék megérteni. A hatalmas tömeget leszámítva nagyszerű dolog megélni egy ilyen jeles eseményt, amely ekkora értéket képvisel.
Jellemző étel a paella, amiből nagyon sokat sikerült enni, valamint itt készül a Horchata is, mely a Chufa (magyarul: földi mandula) növényből készült ital. Ezt az italt vagy megszereti valaki, vagy nem. Nekem nagyon finom volt, valamint nyáron, hidegen nagyon frissítő és kimondottan egészséges.
Természetesen egy csekélyke nyaralást tavasszal Calpen
és egy szandálgyilkoló júliusi kirándulást Castellon és Benicássim között nem
hagyhattunk ki.
Ella
Az önkéntes programot a spanyol Asociación ÁGORA CULTURAL szervezet koordinálta.