Nyári hónapjaim Bécsben
Sárának hívnak, idén nyáron két hónapot töltöttem önkéntesként Ausztria fővárosában, Bécsben az Overcome borders projekt keretében.
Az Overcome borders, Grenzen überwinden avagy Határokat áthidalva projekt a European Solidarity Corps egy teljesen önkéntes projektje, természetesen a napi zsebpénzt kivéve. Bécs egy katolikus gyülekezeténél, Pfarre Hildegar Burjan-nál volt az önkéntes munka fő helyszíne és a szállásom is. Egy nemzetközi lakóközösségbe kerültem bele, ahol bár közös konyha és fürdőszoba volt, nem volt se tumultus, se konfliktus. Itt folyt tehát a legtöbb tevékenységem, ez vált átmeneti otthonommá, az emberek a családommá.
Kiutazásom előtt három elképzelésem, kívánságom volt az itt-tartózkodásra vonatkozóan:
Az egyik a nyelvhasználat lehetősége volt, mert nagyon szeretem a német nyelvet és szerettem volna, ha folyékonyabban menne. Hála Istennek, aki meghallgatta a kérésemet, mert mind a feladataim, mind hétköznapi helyzetekben, idősekkel és kicsikkel egyaránt használhattam a meglévő szókincsemet, sőt még bővíthettem is. Erre adott lehetőséget a heti egy nap óvodában segítés, a gyerektáborokon való részvétel, vagy éppen az élelmiszerosztás péntekenként (ezekről találsz képeket). Persze nem egy olyan helyzet adódott, amikor kölcsönösen félreértés adódott, például, amikor elküldtek, hogy vegyek Cola Flaschen-t (kóla flakonokat), én fél literes üdítőket vettem, míg ők a kólás gumicukor verzióra gondoltak. Egy másik alkalommal a gyerekeknek igyekeztem hangsúlyozni, hogy vegyék fel a papucsukat (Hausschuhe), amikor kiderült, hogy a bécsi szóhasználatban a Patschen járatos. 😊
Másodsorban szerettem volna, ha a szókincsem mellett a külföldi tartózkodásom alatt a megszokott gondolkodásmódom, meglátásaim, látóköröm is bővülne. Mivel nem katolikus közegből érkeztem, már maga a gyülekezeti élet is nagy hatással volt rám. Sok gyülekezeti program előkészületében, megtervezésében, lebonyolításában és elpakolásában volt fontos szerepem, ilyenre példa a Lange Nacht der Kirche (Templomok éjszakája), az interreligiöse Totengedenken (vallások közötti halotti megemlékezés menekültekről), a Jugendmusical, Gebetsnacht (imaest), a Jungschargruppe, valamint a Jugendgruppe (ifjúsági csoportok) és a nyári táborok. Ezek a programok, rendezvények, megemlékezések (amelyekről szintén láthatsz képeket) azért is voltak számomra meghatározóak, mert egy új kultúrát, szemléletmódot mutattak be, így segítve, hogy a megszokott sémáimat újragondoljam és hogy a hitem megerősödjön.
Harmadrészt pedig ki szerettem volna szakadni az egyetemi órarend, vizsgaidőszak által meghatározott hetekből, kiszakadni és olyanban jelen lenni, olyanban részt venni, ami kézzelfogható, ami szociális tevékenység, valami, amire szükség van, ami segíti az embereket és amire elegendő vagyok. Ezt a pontot nehéz megfogalmaznom. Amikor végeztem a feladatokat, kikapcsolt, és mivel a koordinátorom bizalommal volt felém, tehát nem figyelt és ellenőrzött folyton, ezért több felelősséggel és örömmel töltött el. Ugyanakkor nem mindig láttam a feladataim eredményét, se mindig a szükségét, de talán ezt jelenti önkéntesnek lenni: jelen lenni és készen állni ott, ahol éppen kérik.
Nagy szeretettel ajánlom ezt a programot azoknak, akik szívesen kipróbálnák magukat külföldön, nemzetközi közegben, mégsem túl messze a szeretett hazájuktól. Sok-sok élménnyel és tudással gazdagodtam, amiért mind nagyon hálás vagyok, sokáig imádkoztam valami hasonló lehetőségért, megérte várni 😉.