Önkéntességem Finnországban

Hosszútávú projektem során kilenc hónapot töltöttem a Finnország negyedik legnagyobb tava (Pielinen) mellett elhelyezkedő Hyvärilä nevű táborban. A szálláshely egyszerre fogad finn iskolás gyerekeket, nemzetközi csoportokat és turistákat. A tábor az érintetlen természet közepén található, három kilométerre a legközelebbi településtől, ennek ellenére egy napom sem telt el eseménytelenül.

Februári érkezésemkor több munkatársam is említette, hogy szerencsésnek mondhatom magam, mivel pont elkerültem a tél leghidegebb pár hetét. Ezeket a kijelentéseket nem tudtam igazán komolyan venni, hiszen a tavaszba forduló magyar
időből mínusz tizenöt fokba csöppentem.

Szerencsére március elejéig nem érkeztek csoportok a táborba, így volt időm nyugodtan berendezkedni, megismerni a szállás dolgozóit és kicsit felfedezni a környéket. Bekapcsolódhattam a nemrég indított Language Caféba, ahol a környéken élő bevándorlók, menekültek fejleszthették nyelvtudásukat a lelkes helyi finnek segítségével. A közös társasozás, sportolás és kézműves-foglalkozások során én is elsajátíthattam néhány alap mondatot finnül, de a legtöbben inkább angoltudásukat akarták gyakorolni velem. Sőt egy idősebb hölgy még magyarul is  beszélt, egyetemi tanulmányainak köszönhetően.

Emellett ellátogattam a Hyvärilähoz tartozó fiataloknak fenntartott délutáni klubba, a helyi munkanélkülieket segítő szervezethez és az általuk fenntartott bolhapiacra, valamint a művelődési házként is funkcionáló modern könyvtárba és múzeumba.
Hihetetlennek találtam, hogy a közeli település, Nurmes ennyire fejlett és pezsgő közösségi élettel rendelkezik, annak ellenére, hogy csupán három párhuzamos utcából áll.

Márciusban megérkezett portugál önkéntestársam is, akivel a táborhely egyik házában éltünk, időnként más ideiglenes dolgozókkal. Mindenkinek saját szobája volt, de így is sok időt töltöttünk együtt. Megismertük egymás kultúráját, síelni
tanultunk (egyetlen alkalom után feladtuk), hótalppal fedeztük fel a környékbeli erdőt, kipróbáltuk a szálloda szaunáját, a fagyott tóban úszást és filmes esteket tartottunk.

Március során két nemzetközi Erasmus+ csoport is érkezett. Először egy ötven fős ifjúsági csereprogramban segítettünk ki, majd a környezetvédelmi CLICA projekt képviselőit fogadtuk. Nagyon érdekes volt meghallgatni a különböző országokból érkező emberek tapasztalatait, majd látni, hogyan működnek együtt a csapatok a projekt fejlesztésének érdekében.
A kilenc hónap során három rövidtávú ESC csapat is érkezett.

Projektjeik nagyon eltérőek voltak, iskolák és óvodák látogatásától kezdve, kaszáláson és tradicionális kerítés építésén keresztül, aratási fesztivál szervezéséig. Ugyan ezek voltak a legintenzívebb hetek, ezek voltak a legélvezetesebbek is. Csodálatos volt ennyi különböző emberrel együtt dolgozni és megismerni kultúrájukat, meghallgatni korábbi tapasztalataikat és élményeiket. Minden csapat máshogy fedezte fel a környéket, ami újabb nézőpontot és ötleteket adott saját szabadidőm
eltöltéséhez is.

A nemzetközi projekteken kívül tavasszal és ősszel finn iskolások lepték el a tábort. Finnországban ugyanis a tanterv része eltölteni minden osztálynak évente legalább pár napot a természetben. Az instruktorok rengeteg programot szerveztek a
gyerekek számára, amiben én is kipróbálhattam magamat. Így sikerült íjászkodnom, kenuznom, falat másznom, paintballoznom, valamint megtanulnom a karéliai területre jellemző péksütemény (karjalanpiirakka) elkészítését.

Nyáron egy ESC csapaton kívül nem volt sok program, így végre kipihenhettem magam. Házunkba beköltözött két gyakornok, így velük és portugál önkéntestársammal töltöttem napjaimat. Sokat kenuztunk, bicikliztünk és sétáltunk a környéken, hiszen végre kellemes idő volt, ráadásul alig pár órára ment le a nap.

Egyik lakótársam még nagymamája édes zsemle (pulla) receptjét is megtanította nekem. Júliusban néhány nagyobb várost, rendezvényt és a Koli Nemzeti Parkot is meglátogattam, augusztusban pedig megnézhettem a régi nurmesi házak belsejét a
helyi nyíltnap keretében.

Az ősz hamar érkezett Nurmesbe, de a leggyönyörűbb színeket hozta magával. A második iskolás turnus és az utolsó ESC csapat időszaka egy szempillantás alatt elmúlt. Csak pár hét maradt hátra saját önkéntes projektemből is. Egy héttel távozásom előtt az első hó is leesett, amit a kilenc hónap illő lezárásának éreztem.

Hyvärilä egy befogadó és támogató légkört teremtett, ahol megtapasztalhattam mennyit jelent egy olyan közösség részének lenni, ahol az emberek törődnek társaikkal. Visszagondolva erre az időszakra, rengeteg csodás embert ismerhettem
meg, gyönyörű tájakat láthattam és megszámolhatatlan élménnyel gazdagodtam.