Kreatív kalandom Krosnoban
Életemnek egyik legjobb döntése volt az önkéntes programra való jelentkezés 2024-ben. Két hónapot tölthettem Lengyelországban egy kis faluban, Krosnoban. Engem elvarázsolt a kis hely nemcsak lengyel ételeket próbálhattam ki, hanem grúz ételeket is, amiket egy házaspár főzött, illetve autentikus pizzát és legutolsó sorban ázsiai ételeket is.
Egy galériának voltunk az önkéntesei, amelyhez hozzátartozott egy közösségi hely a fiatalok számára. Itt a fiatalok kibontakozhattak, az érdeklődésük szerint. Részt vehettek rajzszakkörökön, versköltői eseményen, egészséges közös főzésen, kiállításokon, amiket mind a fiatalok szerveztek. Mi meg színesebbé tehettük ezeket az eseményeket kulturális programokkal, például az első héten bemutattam a magyar hétköznapi és tradicionális ételeit az önkéntes társammal együtt, aki pedig a német ínyencségeit reprezentálta. Majd együtt főztünk a résztvevőkkel. Nem egy egyszerű ételt választottam, paprikás csirkét, de örömmel töltött el, hogy mindenki segített, ahol kellett és így jobban megismertük egymást. Nagy izgulással magyar néptáncot tartottam a közösségnek, ahol leginkább körtáncokat tanítottam és a visszajelzések alapján mindenki élvezte.
Különböző eseményekre hívtak bennünket például egyik nap részt vettünk egy vitanapon az egyetemistákkal. Társadalmi problémákat és mai témákat feszegettünk, mint mesterséges intelligencia, nemi szerepek, menekültek és harmadik nyelv tanulása az iskolában.
Csapatokban dolgoztunk és külön egy témát dolgoztunk ki majd a végén bemutattuk őket egy plakáton keresztül.
Kreatív eseményeket is beiktattunk a naptárba, volt sakkverseny, ruhacsere, ahol nagyon régi katonai felszereléseket is láthattam még a kommunizmus idejéből, silent discot szervezhettünk, ahol változatos zenéket lehetett hallgatni egy fejhallgató segítségével. Továbbá angolul tartottunk workshopokat a fiatal diákoknak, ahol sokat nevettünk és támogattuk az angol nyelv
használatát.
Egyik nap elmentünk az etno központba itt Krosnóban, ahol az első világháború idejéig visszanyúló hagyományos lengyel életet mutattak be. Ez az első krosnói vasútállomáson zajlott, és egy kis múzeumként épült. Megmutatták, hogy mit csináltak a lengyelek a ház körül és a gazdaságban, és elmagyarázták, hogyan mentek férjhez. A virtuális valóság segítségével
hagyományos viseletekkel és zenével szórakozhattunk. A múzeumi betekintés után Évával pierogit készítettünk és főztünk. Nagyon jól elmagyarázta, hogyan kell elkészíteni egy jó pierogit, a hagyományos lengyel ételt. Természetesen a végére nem maradtunk éhesek, és az összes elkészített pierogit megettük.
Meghívtak minket egy Erasmus eseményre, ahol megismerhettük a kínai, lengyel, spanyol és török kultúrát. A végét autentikus ételeikkel koronázták meg, amit el is fogyasztottunk az utolsó falatig. Szerencsésen velük elmehettem a sóbányába Weliczkaba, amely az UNESCO világörökség része. Egy idegenvezető vezetett minket végig a múzeumon keresztül. A nagy híres, pompás kápolnát pedig az egyik IV Béla egyik lányáról lett elnevezve, Szent Kingáról.
Az utolsó hónapban, decemberben a karácsony úton volt, ezért csináltunk egy karácsonyfát makrameből. Elenával és a diákokkal együtt különböző színeket választhattunk a díszekhez. Kézműves ügyességüket kellett használniuk, hogy a fonott kötelekből díszakasztót készítsenek a karácsonyfára. Itt nem is ért véget a foglalkozások, WC papír gurikákból csillagot és angyalt formáztunk, amiket ugyanúgy karácsonyi díszként lehetett használni. Netovábbá bemutattuk a magyar, a spanyol, és a német karácsonyi hagyományait. A lengyel és a magyar hasonlóan ünneplik a karácsonyt, viszont nálunk nem található a három királyi ünneplés januárban.
Rengeteg élményt szereztem ezalatt a kéthónap alatt, hacsak most először próbálnád ki magadat egy önkéntes programon, meleg szívvel ajánlom és a két hónap annyira gyorsan el tud telni, hogy ezután egy hosszabb távúra is jelentkezni szeretnél majd. Szoros barátságok alakultak ki és akár a jövőben visszamegyek meglátogatni a falut.