Egyetem utolsó féléve.- Yuhu! – Na de most mi legyen?
Mindig fontos volt számomra a világ minél több szempontból való megismerése. Így amikor láttam, hogy sikerülni fog befejeznem az egyetemet elkezdtem gondolkodni, mit is csinálhatnék most. Szerettem volna egy kalandban részt venni mielőtt szakmabeli állást keresnék, és egy dolgozó felnőtté válnék. Már régóta gondolkoztam egy ESC projekten és itt volt a tökéletes alkalom. Egy gyors és célirányos keresés után találtam is számomra megfelelő projekteket: Olaszország, emberek, minimum 6 hónap. Ami még ennél is hihetetlenebb, hogy minden akadály nélkül sikerült is bekerülnöm és a keresés után 1 hónappal csapot papot hátrahagyva (a friss diplomám átvétele nélkül) Nettunoba találtam magam. Innen kezdődik a történet izgalmas része: a nagy kihívás.
A 8 hónapot 2 másik önkéntessel töltöttem. Együtt laktunk, együtt dolgoztunk, együtt sírtunk és nevettünk. A kalandnak hála biztos vagyok benne, hogy egy életre szóló kapcsolat alakult ki, és már hiányoznak is.
Az önkénteskedés vagyis a munka egy szociális farmon való segítség volt. Ha ez az olvasó számára annyit mond, mint nekem, akkor nem sok ötlete lehet arról, hogy mit is csináltam. A program kezdete előtt alá kell írni egy szerződést, amiben le van írva, hogy ez mit is takar: ilyesmik voltak benne, hogy "participate, support, be interested, cooperate". Röviden még ebből se tudtam, hogy pontosan mit fogok csinálni, de belevágtam. A program végére rájöttem, hogy nagyon nehéz ezt egy oldalban összefoglalni, így most számomra is fel lett adva a feladat.
FARM: Az egész napot a farmon töltöttük. Olyan volt, mint egy normális farm: állatok, növények, üvegház, kinti konyha, függőágyak. Ezen felül viszont volt egy zeneháza, az üvegházban nem csak növényeket tároltunk, hanem mindent, ami egy kreatív workshophoz hasznos lehet.
SZOCIÁLIS: A szociális arra utal, hogy egy közösségben dolgoztunk. Pontosabban mentálisan sérült gyerekekkel és felnőttekkel együtt. Ez volt számomra a nagy kihívás, mivel nem sok tapasztalatom volt ezen a területen. Azt nem állíthatom, hogy egyszerű volt belejönni, de azt mindenképp mondhatom, hogy megérte. Soha nem hittem, hogy a napom fénypontja lesz, ha sikerül elérnem, hogy Marzia ne az egész locsolókannát egy virágra borítsa, vagy hogy Franco fel tudja kötözni a paradicsomot a bambuszra.
Amit még mindenképp meg szeretnék említeni a beszámolómban az maga Olaszország. Szerencsére volt időm utazgatni, és gyönyörűséges helyeket láttam. Az olasz turista életem biztos nem ért véget, de nem csak Olaszországot, hanem a farmot is tervezem újra meglátogatni a jövőben.