Dél-Olasz önkéntesség

Hosszú távú önkéntességemet Dél-Olaszországban, Matera városában töltöttem a helyi UISP (Unione Italiana Sport Pertutti) szociális sportszervezetnél. 2020 októberében kezdtem, ám a covid helyzet elharapódzása révén karácsonyra hazajöttem, és a járvány elüléséig felfüggesztettük a programom. Kezdetben egy nagyobb lakásban laktam több önkéntes társammal, majd az első etapom végén átköltöztem egy kisebb, szintén önkénteseknek fenntartott lakásba. 2021 júliusában, mikor folytattam a projektet, oda térhettem vissza.

Az első turnus során főként irodai feladatokkal kellett foglalkoznom, a sportszervezet alá tartozó egyesületek sportolóinak kiállítani tagkártyákat, az online rendszerbe bevinni az adatokat. Ekkortájt költözött a szervezetem egy másik irodába, így ebben is segítettem pakolással, szortírozással. Emellett az ún. "Pedibus" kezdeményezésben is részt vettem, amely kisiskolás gyerekek gyalogos iskolába kísérését jelentette egy közeli találkozóponttól. Emellett amíg lehetett személyesen, majd hamar online voltak heti rendszerességgel "Tandem" estek, ahol főként angolul tudtunk különböző témákban beszélgetni a helyi érdeklődő fiatalokkal, és a többi önkéntessel. Ennek keretében a kiérkezésem után nem sokkal szintén magyar önkéntes társammal bemutathattam Magyarországot még élőben, majd télre fordulván online a helyi éves Sportfilm Fesztivál apropóján egy sport tematikájú találkozót is vezethettem, utóbbin a fesztivál promócióján túl egy általam létrehozott online kvíz segítségével mértem fel a résztvevők sportos ismereteit. 

Azon az őszön sokat kirándultunk, főként egy kedves helyi túravezető srác jóvoltából, aki a környék természeti és kulturális látnivalóiba is beavatott minket. A fogadó szervezet helyi koordinátoraink segítségével is igyekezett változatossá tenni ott tartózkodásunkat, Erasmus programot bemutató hétvégi kiruccanással egy közeli városba, amelyet rövid tengerparti látogatás koronázott meg, valamint helyi mikroagrár projekt keretében több ízben is ültethettünk növényeket, zöldségeket, kertészkedhettünk. A télbe átlépve konkrét irodai jelenlét és feladatok híján maradtam, főként a különböző országból érkezett önkéntesek heti karácsonyi vacsorái jelentették a fénypontot, melyeket közösen főztünk és fogyasztottunk el. Ekkor az otthoni ízeket is fel kellett egy alkalommal idéznünk, és noha főzőtudásom kezdetlegessége miatt volt bennem félsz a feladat sikeres teljesíthetőségét illetően, végül az első kinti 3 hónapos turnusom méltó lezárását és egyik fénypontját jelentette a magyaros főzőcskézés.

Hazatérésem után nem sokkal elkaptam a koronavírust, szerencsére gyors lefolyással és komolyabb mellékhatásoktól mentesen. Ezután említésre méltóbb történés Olaszországba való visszatérésemig a márciusi úszó EB karantén "buborékában", majd nyáron a némileg szabadabb rendezésű foci EB-n való önkénteskedés volt, utóbbi főleg maradandó élményt nyújtott, régi álmomat váltotta valóra, hogy részt vehettem egy nagyszabású labdarúgó világeseményen.

2021. július elején tértem vissza Materába, ahol a már ismerős irodai munka mellett szezonálisan fiatal gyerekek nyári iskolájában kellett közreműködnöm a program zavartalan lefolyásában. Mivel az olasz nyelvtanulással hadilábon álltam, ezért sajnos a reméltnél kevésbé sikerült bevonódnom a folyamatokba, ám néhány kellemesebb és aktívabb alkalom így is adódott azért. Emellett néha a szervezet raktárában való pakolás, irodai munka képezte még mindennapaimat. Augusztus második felében sikerült eljutnom és megszállnom pár környező városban az ott tartózkodó fiatal ESC önkéntes jóvoltából, így Puglia régió főbb nevezetességeit fedezhettem fel közel egyhetes vakációm során. Kipróbálhattam a hegymászást is, ami fáradságos, ám emlékezetes kihívásnak bizonyult, és végül sikerélményként könyvelhettem el. 

Később, októberben elengedtek Milánóba, ahol ceremony maker önkéntesként járulhattam hozzá az UEFA Nemzetek Ligája négyes döntő lebonyolításának sikeréhez. Az apróbb döccenők és kellemetlenségek összességében eltörpültek a pozitív élmények mellett, újabb világlátás mellett új kedves embereket ismerhettem meg, és az EB után nem sokkal ismét topfutball élményben lehetett részem. Emellett üdítő változatosságot jelentett, hogy a stadionban való munkához szükséges eu-s "green pass-hoz" hozzáférést nyújtó tesztelések révén bejuthattam ottlétem alatt éttermekbe, múzeumokba is. Visszatérésem után azonban már az irodai ott tartózkodást és munkavégzést is ehhez kötötték az újabb rendeletek, amely nem könnyítette meg a dolgomat a produktivitás terén. Asztaliteniszezni azért így is tudtam, ami kint létem második felét sportosabbá és örömtelibbé tette, hála segítőkész és felkészült fiatal edzőmnek, akitől sokat tanultam a játékról, noha sajnos az igazi tömegsport élménytől, hogy több asztalon több ellenféllel is játszhassak, szintén el voltam zárva. 

Önkéntességem legvégén az újabb sportfilm fesztivál jelentette a záró akkordot, amikor ezúttal offline rendezésben lehetőség nyílt önkéntestársaimmal egy alkotást bemutatni, majd a vetítés után rövid diskurzust vezetni a filmről. Ez remek lehetőséget nyújtott arra, hogy a nyilvános szereplést, felszólalást gyakorolhassam.

Összességében elmondható, hogy noha sportosan aktívabb, rendezvényszervezésben gazdagabb feladatokban bízva vágta neki az olasz kalandnak, koromból kifolyólag (30 év) ez volt az utolsó lehetőségem arra, hogy ilyen hosszú távú európai önkéntes programban részt vegyek, így alapvetően nem bántam meg, hogy belevágtam, és sok élménnyel, önismerettel gazdagodtam bő nyolc hónapom során.

Ádám