Biológusként egy francia ESC projektben

Számos elképzelésünk és célunk lehet, amikor belevágunk egy hosszútávú önkéntességbe. De egy dolog biztos, akármire is vágyunk, annál sokkal többet kapunk majd a végén az egésztől.

Azt hiszem én különösen szerencsés voltam, mert biológusként találtam néhány szakmámnak megfelelő ESC projekt felhívást a Covid-járvány közepén, és ráadásul még rám is esett a választás egy dél-francia projektnél. Sose jártam még Franciaországban... De hát gondoltam miért is ne, hiszen a munka nagyon ígéretesnek tűnt. Aztán 3 hét múlva már ott is voltam Provence-ban. Jó nagy váltás a budapesti évek után. Ahogy egyre távolabb értünk Arles városától az olajfa ültetvények melletti különösen szűk utakon, fölsejlett egy távoli fehér mediterrán hegység, az Alpilles, mely Van Gogh kedvence is volt, számos festménye van innen. Ekkor persze erről még nem tudtam, de nagyon tetszett, amit látok. Aztán megérkeztünk a "Mas"-hoz (több ház együttesét jelenti a semmi közepén), az NGO irodájához és egyben lakhelyünkhöz. A házak fölött ekkor vörös kányák köröztek, mint kiderült a telet mindig ezen a környéken töltik. Az idilli képhez amúgy elég erős szél, misztrál, is párosult, ami ott gyakori jelenség, sőt ez jelenti a rossz időt. Ezt még kicsit szoknom kelett. Kicsivel később tettem egy sétát a közeli védett területhez, ami egy mocsár, a munkahelyünk a későbbiekben. Látva a tájat és az élővilágot, ekkor már erősen sejtettem mennyire szerencsés is vagyok a hely választással... 

És aztán másnap kezdődött a munka. Ősszel főleg madarakat gyűrűztünk, illetve vízi madarakat, hüllőket és kétéltűeket mértünk fel. Télen kicsivel kevesebb volt a terepi munka, de akkor is akadt bőven az irodában feladat. Aztán mikor tavasszal megint beindult a terepi szezon nem volt többé megállás a változatos feladatok mellett. Én ezt nagyon élveztem, hogy volt mit csinálni és hogy felelősségteljes feladataink voltak, mint egy normál munkahelyen. Ekkor szitakötő és lepkefelméréseket is végeztünk a hüllő- és madár felmérések mellett, illetve nyár elejétől denevér detektorokat is kihelyeztünk, majd később elemeztük a felvett hangokat. Ez utóbbi projekt különösen közel állt hozzám, hiszen korábban foglalkoztam denevérekkel és azt hiszem ebben komolyabb segítséget tudtam nyújtani, sőt valószínűleg a jelenlétem miatt indult el egyáltalán ez a felmérés. Onnan tudtam, hogy végre mennyire olyan dologgal foglalkozom, amit szeretek, hogy hétvégéken ugyanaz volt a program, mint hétköznap, persze mindenféle tudományos protokoll nélkül. Úgyhogy fölfedeztem a Bouches-du-Rhône régiót és az ott élő állatvilágot. Eszméletlen volt! 

Persze most lefestettem egy idilli képet, de azért voltak nehézségek, pl. különböző korlátozások a Covid miatt. Egyes időszakokban csak 1 km-re hagyhattuk el a lakhelyünket, majd 10 km sugarú körben mozoghattunk és este 6-tól otthon kellett lennünk. Így azért nehéz más embereket megismerni, vagy egyáltalán bemenni a városba. Ez elég félelmetes volt, olyan szempontból is, hogy néhány ünnep előtt erősen kérdéses és mindig nagyon necces volt, hogy vajon tudunk-e akármilyen módon találkozni a számunkra fontos emberekkel otthonról. Nem a hosszú távú tervezésről szólt ez az év az biztos. Azt hiszem ez volt számomra a legnehezebb.

A lakótársaim (1 és 4 között ingadozott a számuk) egyben a munkatársaim voltak, sőt a különböző korlátozások miatt aztán tényleg rengeteg időt töltöttünk együtt elzárva mindentől. Nagyon jó volt nem egyedül lakni. Ugyanakkor néha azért nehéz is ennyi időt tölteni olyan emberekkel, akiket nem választhatunk. De összességében szerintem nagyon sok mindent tanultunk egymástól, nem csak recepteket, zenéket, szakmai dolgokat osztottunk meg...hanem egyfajta megértés, elfogadás is ki kell, hogy alakuljon ilyenkor kulturálisan igazán távol álló emberek között. Közülük jó párat barátomnak is tekintek, és már van egy csomó úticélom nekik hála a következő nyaralásokhoz! 

A másik nagy előnye az ESC projekteknek a nyelvtanulás. Nekem elsődleges cél az volt, hogy az angolomat hozzam föl annyira, hogy munkaképes legyen, úgy érzem ez teljesült. Angolul beszéltünk a munkában és javarészt otthon is az önkéntesekkel. A francia nyelvtanulást pedig az automatikusan a projekthez járó online OLS kurzus mellett egy tanárral segítette elő a szervezet néhány hónapig. Ez sokat segített az alapokhoz, aminél be kell valljam tovább nem jutottam, mert rendkívül nehéznek találtam a nyelvet. De alapok nélkül lehetetlen túlélni 1 évig az országban, úgy, hogy az nagyon fontos volt. Nyilván, ha valaki erősen motivált idegen nyelvek iránt, nem ebből kell kiindulni, ennél sokkal többet is el lehet érni!

Szóval összefoglalva, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen és éljen ezzel a lehetőséggel. Azért első lépésként azt hiszem az nem akkora baj, ha tényleg érdeklődünk a projekt téma iránt. De ha ez megvan, mindenképp érdemes belevágni! Aztán később biztos, hogy lesznek nehézségek, meg sok-sok dolog, ami nem úgy fog alakulni, ahogy arra számítottunk, de ha az összes előny csak a nyelvtanulás, a világlátás, meg egy kicsi önismereti tréning már megéri, nem igaz?

Laura