Hathetes ESC önkéntesség Lengyelországban

Eurobackyards 10

2020 nyarán hat hetet töltöttünk a lengyelországi Bydgoszcz-ban, a Wiatrak alapítvány önkénteseiként. Az indulást megelőző előkészületek gördülékenyen mentek, Zsuzsa, a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány koordinátora mindenben a segítségünkre volt. A koronavírus a mi utunkra is hatással volt. Mielőtt megkezdhettük volna a közös munkát, a többi önkéntessel együtt egy házban szállásoltak el bennünket az erdő közepén, ahol hosszú napokat töltöttünk a teszt eredményének kivárásával. Ezalatt alkalmunk volt jobban megismerni egymást, hamar összebarátkoztunk. Miután megkaptuk az eredményt, elfoglalhattuk a szállásunkat egy egyetemi kollégiumban és csapatépítő programok, valamint városismereti játék várt bennünket.

A projekt lényege az volt, hogy 12 alkalommal ellátogattunk más-más játszóterekre a városon belül, ahol egész délután programokkal készültünk a megjelenő gyerekeknek. Az eseményeken elmaradhatatlan volt az önkéntesek országát, kultúráját bemutató prezentáció. Meséltünk többek közt magyar találmányokról, sportsikerekről, a lengyel-magyar barátságról, augusztus 20-án Szent István királyról és az ország tortájáról, sőt, aki ki tudta mondani utánunk, hogy „Gyuri a gyönyörű gyöngytyúk”, még egy Balaton szeletet is kapott:) Közösen elsajátítottuk a magyar néptánc alapjait és népzenére játszottunk.

Magyarország mellett bemutatásra került Portugália, Spanyolország, az utolsó hetekben pedig Bolívia is. Nagyon érdekes volt látni, hogy mutatják be mások a hazájukat, rengeteget tanultunk mi is, a játékokat pedig a gyerekekkel együtt élveztük. A játszótereken helyet kapott egy gyereksarok is, ahol Saci káprázatos arcfestéssel csalt mosolyt és műalkotást az érdeklődők arcára 🙂

Fontos szerepet kapott a higiéniai és biztonsági szabályok betartása, így a játszótérre belépéskor és minden játék után fertőtlenítettük a gyerkőcök kezét, valamint maszkot hordtunk a délután folyamán. A munkánkat tolmácsok támogatták, akik többségében lengyel iskolás fiatalok voltak. Ők fordították le a prezentációkat és a játékszabályokat, de rengeteget segítettek a kapcsolat kialakításában is a gyerekekkel.

A nem játszótéren töltött hétköznapokon átbeszéltük a legutóbbi akciót, valamint megterveztük a következő alkalmat. Mindenki megfelelő időt és teret kapott arra, hogy kifejtse a többieknek a gondolatait, érzéseit az előző nappal kapcsolatban. Így mindig tanultunk a hibáinkból és rendeztük a felmerült konfliktusokat is, amellett hogy egyre magabiztosabban szólaltunk fel angolul. Ezután különböző workshop-okon is részt vehettünk, ami mindig tanulságos volt. Az alapítvány lengyelórákat is szervezett nekünk, amiket szintén nagyon élveztünk. A készülődés a következő játszótérre mindig jó hangulatban telt, szerettünk ötletelni a többiekkel, előkészíteni a szükséges kellékeket és kézműveskedni, alkotni.

A szabadidőnket legtöbbször utazással töltöttük. Jártunk a közeli Toruń-ban, eltöltöttünk egy hétvégét a Hármasvárosként is emlegetett Gdańsk, Sopot és Gdynia felfedezésével, kajakoztunk az iławai tóban. Az augusztusi nemzeti ünnepnek köszönhetően egy ötnapos kirándulásra is elmehettünk. Ellátogattunk Krakkóba, Auschwitzba, túráztunk a Zakopane közelében lévő, lélegzetelállítóan gyönyörű Morské oko tónál, majd útba ejtettük Wrocław-ot és Poznań-t is. Hihetetlen élményekkel gazdagodtunk, amiket örökre a szívünkbe zártunk.

A kintlétünk egyik fénypontja volt a kulturális est, amire mindenki a saját nemzetére jellemző ételeket készített. Mi kétféle babgulyást, lecsót és madártej szeletet kínáltunk. Kóstoltunk többek között spanyol gazpacho-t (hideg paradicsomlevest), lengyel pierogit édes és sós változatban, bolíviai fahéjas tejberizst és portugál halas ételt. A vacsora után minden csapat énekelhetett egy-egy dalt a saját nyelvén.

Az utolsó szombati napon meghívást kaptunk az egyik tolmácshoz, aki az otthonában látott vendégül bennünket. A szüleivel és a nagymamájával isteni, hagyományos lengyel ételekkel készültek nekünk, a kertjüket is feldíszítették a résztvevő országok zászlóival és égőkkel. Az estét tábortűzzel, énekléssel és pillecukor-sütéssel zártuk.

Az utolsó napok keserédesen teltek. Még mindig imádtunk a gyerekekkel lenni, de ezzel párhuzamosan már mindenki csomagolt hazafelé. Anita szeretetfüzeteket készített mindenkinek ahol üzeneteket hagytunk egymásnak, a fordítóknak és a koordinátoroknak oklevelet írtunk, a hátoldalukra személyes levelekkel.

Közösen elkészítettük a projektet bemutató filmet is, amit az utolsó napon, a búcsúztató gálán vetítettek le az alapítvány dolgozóinak és a többi önkéntesnek.

Összességében elmondhatjuk, hogy hatalmas ajándék volt számunkra ez a hathetes projekt, rengeteget fejlődtünk és tanultunk másokról és saját magunkról is. Hihetetlenül kedves és tisztaszívű emberekkel találkoztunk és kötöttünk barátságot. Tanácsként csak azt tudjuk mondani, hogy ne féljetek belevágni! (Ha egy jelre vártok, ez most az!! 🙂 )

Saci és Anita

Vélemény, hozzászólás?