Kiss-HajnalkaHárom hónap Kambodzsában

3 hónapot töltöttem Kambodzsában, a 10 évig tartó, egészségügyi szektor reform programban vettem részt a GTZ német fejlesztőszervezetnél, önkéntesként. A hosszú távú fejlesztő programban a betegek és kezelőorvosok jogai és kötelezettségei, ezek népszerűsítése áll a középpontban. Sajnos előfordul, hogy a beteg nincs tisztában jogaival, információhiányban szenved, az orvos pedig nem tudja vagy akarja megosztani a részleteket betegével. Konfliktusok vannak az állami és magán szektor között. Az én feladatom egy kinti kollégával együttműködésben a folyamat monitorozása volt: kvantitatív-kvalitatív kutatás megtervezése és végrehajtása, valamint visszacsatolás a GTZ felé. A kitöltött kérdőíveken keresztül a workshopok hatékonyságának mérésére, az interjúk és fókuszcsoportos beszélgetések során az ottani emberek életmódjának, nehézségeiknek és örömeiknek megértésére nyílt lehetőségem.

Motivációm a részvételben

Vágytam keletre. Kíváncsi voltam, hogyan élnek és gondolkodnak ott az emberek. Nemcsak oda vágytam, hanem innét el. Szükséges volt kívülről ránéznem arra, amit eddig tettem, le kellett lassítanom. Úgy gondoltam, erre a legalkalmasabb hely Ázsia. Mivel itthon sokféle önkéntes programban vettem részt korábban, magától értetődő volt ugyanezt tenni nemzetköziben. Az Önkéntesküldő Alapítványnál kétszer próbálkoztam. Második alkalommal sikerült a kambodzsai fogadóhelyet megkapnom.

Nehézségeim

Ottlétem alatt végig éreztem, hogy komoly baj nem történhet. Biztonságban voltam mind a helyiek vendégszeretete és folyamatos pártfogolása, mind a „véletlenek” kapcsán: bármi történt, a megoldás is kéznél volt rögtön. Néha nehézséget jelentett az állandó szmog és zűrös forgalom, máskor a vízhiány, de igazi problémát nem okozott semmi. A közlekedéssel kapcsolatban meg kellett hoznom a döntést, hogy inkább az állandó bizonytalanságot választom támogatva a khmer fiatalembereket naponta 4-6 fuvarozási lehetőséggel, vagy önálló leszek saját kerékpár beszerzésével. Önző voltam, de jól döntöttem.

Eredményeim

A projektem kapcsán legtöbbet mentoromtól tanultam a fejlesztési szektorról, működő munkamódszerekről és munkaszervezési folyamatokról. Tanultam a helyiektől vallásukról, múltjukról, szenvedéseikről, arról, hogy mindez milyen mentalitást eredményez manapság. Szabadidőmben pedig egyéb kapcsolatokat és együttműködési lehetőségeket térképeztem fel, melynek következtében főleg misszionáriusokkal, civil szervezetek tagjaival és képviselőivel beszélgettem sokat céljaikról, törekvéseikről, munkájukról. Meglepően sok magyar tevékenykedik a khmer fővárosban és környékén.

Hosszú távú személyes tanulság

Kambodzsa nagyon összetett világ. 3 hónap éppen arra elegendő, hogy az ember érdeklődését felkeltse. Nem csoda, hogy a fejlesztőszervezetek is sokat küszködnek. A tömérdek egyéni jóakarat egymás mellett valahogy nem egyenlő mindezek összegével, ami a kimenet. Valami elvész közben. Hogy hová lesz, mi is az pontosan, és miért vész el, még nekem is kérdés. Csak részleteket sejtek. Kiss Hajni blogját itt olvashatjátok. Hajni előadása a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány Millenniumi Fejlesztési Célokról szóló rendezvényén.