Három hónap Indiában

phpThumb_generated_thumbnailHárom hónap Indiában – Ladakh, Leh (2008)

Programom (GLEN – Global Education Network for Young Europeans) során India legészakibb tartományában Ladakh-ban Jammu és Kashmir országrészbe utazhattam. A tartomány a fent említett két területi egységen túl egy titokzatos földrajzi vidéket, Ladakh-ot is magában foglalja. Ladakh India egyik -, mint ahogyan egy indiai barátom fogalmazott a kiutazás előtt – „legszekszisebb” része manapság. Napjainkban turisták hada keresi fel a nyári meleg hónapokban a Himalája csúcsait túrázás, hegymászás, raftingolás céljából.

Ladakh India egyik -, mint ahogyan egy indiai barátom fogalmazott a kiutazás előtt – „legszekszisebb” része manapság. Napjainkban turisták hada keresi fel a nyári meleg hónapokban a Himalája csúcsait túrázás, hegymászás, raftingolás céljából.

A terület különlegessége három nagy vallás randevúja egy tájegységen belül. A hindu, muzulmán, és a buddhista családok békében éldegélnek egymás mellett és manapság a világjáró külföldiek igényeinek szórakoztatására összpontosítanak. Ladakh a nagyvilág előtt 1970-ben lett megnyitva, addig a terület mondhatni téli álmot aludt. A külvilág beözönlésével olyan problémák merültek fel, amelyről az addigi egyszerű életet élő helyiek még sohasem hallottak, találkoztak velük. Ezeknek a problémáknak és veszélyeknek, mint a környezet kizsákmányolása, a kulturális értékek sérülése, avagy a hulladék kezelése érdekében jött létre egy növekvő népszerűségnek örvendő szervezet, amit ISEC-nek (International Society for Ecology and Culture) hívnak. Gondolom már mindenki kitalálta, hogy Ladakh fővárosában Leh-ben ennek a szervezetnek az önkéntese voltam egészen két és fél hónapig.

De hogyan is keveredtem bele ebbe az egészbe?

Az utazás valahogy mindig is részét képezte az életemnek. Ehhez már a gyermekkori salgóbányai vagy a Balaton parti üdüléseket is hozzászámolom, amely alkalmakat családtagjaim gyűrűjében töltöttem el. Később felfedeztem magamnak Európát is, és mint a szárnyait bontogató fiókák, egyre inkább szerettem volna határaimat minél inkább leküzdeni, kiterjeszteni. Erre nyújtott kitűnő alkalmat a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány általi pályázat. Utazás egy fejlődő országba! Természetesen további óriási motivációt jelentett az, hogy egy harmadik országban működő civil szervezet mindennapjait, tevékenységeit megismerhetem a gyakornokság során. Tehát a program megpályázása majd elnyerése után lázas készülődés kezdődött egy ismeretlen világ felfedezésére.

Persze akadtak nehézségeim is az út közben, amit nehéz lett volna áthidalni elegendő kitartás és motiváció nélkül. Fogalmazhatnánk, hogy egy kalappal jutott az akadályokból az elejére. Lássuk, csakis röviden!

A történethez szorosan kapcsolódik, hogy eredetileg Jemenben lett volna a helyünk, mivel a kezdeti pályázat egy meseszép, a sivatagban elterülő helyszínt ígért számunkra az Ománi határtól nem messze. A sors azonban közbeszólt, és az egyre fenyegető terror veszély miatt törölték a programunkat. Lázas, hosszú keresgélésbe kezdtünk új programok iránt. Mind a kiküldő szervezetünk, mind a koordinátor stáb, mind pedig mi fórumról fórumra jártunk egy profilba vágó és kivitelezhető program után. E-mailjeimet nap, mint nap egy gyors ima, és reménykedés közepette nyitottam meg várva arra az egyre.. Közben a felmerült programok között akadtak etiópiai, ománi, egyiptomi, palesztin, indonéziai ígéretek, amikor is egy szép napon India egy északi tartományában tevékenykedő angol civil szervezet konkrét program tervezettel állt elő kérésünkre. Az imák meghallgatásra találtak, sok segítőnk és támogatónk fellélegezhetett, én pedig egy hétig csak mosolyogni tudtam.

Mint ahogyan már említettem Ladakh tartomány fővárosában Leh-ben játszódódtak gyakornokságom hétköznapjai. A fogadó szervezetünk mezőgazdasággal kapcsolatos kérdéseire kerestük tandem párommal – Annával Németországból – a válaszokat. „Nyomozásunk” kiterjedt a kormányhivatalok aggregátor égéstermékétől bűzlő irodáira, Leh és a környező városok piacain ücsörgő árusaira, más helyi civil szervezetekre, sőt még egyes egyházi vezetők meginterjúvolására is. Egy hónap alatt a lehető legtöbb cikket, kiadványt, fellelhető dokumentumot, értékelést, víziót, beszámolót, témába vágó könyveket, internetes forrásokat kutattunk fel, amelyeket elemezve és kiértékelve gyakorlatunk után az ISEC-nek továbbítottunk a jövőbeli munkákat segítvén.

Mivelhogy az ISEC közös irodát használ az egyik helyi kezdeményezésével a Women’s Alliance of Ladakh-al (WAL) szoros kapcsolatot alakítottunk ki az ott dolgozó hölgyekkel és a mindennapi tevékenységeiket próbáltuk támogatni, segítő kezet nyújtani. Közös üres óráinkban számítástechnikai ismeretekkel bővítettem a WAL két hivatalnokának tudását, Anna pedig a jövő évi fesztivál poszterét tervezte meg. Mindeközben egy másik projektbe is belekezdtünk helyi legfőbb támogatónk Rinchen iránymutatásával, aki a szervezet titkári pozícióját tölti be a mai napig. Mindenféle filmes tapasztalat és tudás nélkülözésével interjúkat kezdtünk el forgatni a WAL-al kapcsolatosan különböző ismert, avagy kevésbé ismert személyekkel egy 2009-ben kivitelezésre kerülő film alapanyagaként. Sajnos a teljes befejezésre nem jutott idő, de hazai fogyasztásra még az utolsó két hétben „összedobtunk” egy kisebb 20 perces mozicskát.

Ezekből a tapasztalatokból is látszódik, hogy az előre leírt program és a meghatározott cél elérésének az útja a GLEN résztvevőkre van bízva. Mindenki csakis saját tudására és tapasztalataira számíthat, viszont ez ad a dolognak szabadságot és önkifejezést.

Egy másik kultúrába beleszagolni egy új eddig még sohasem látott tájjal találkozni leírhatatlan élmény, amit nehéz szavakba foglalni. Az utazó, élettapasztalatokat gyűjthet a legszerényebb koldus láttán, avagy egy magas rangú hivatalnok szavai útján. Bölcsesség, türelem, elfogadás, megértés, szimpátia mind-mind egy apró érzés, kép és élethelyzet által realizálódik az emberben. Talán nem is lenne olyan mély mindezen tapasztalatok hatása, ha nem utazna a lélek vissza hazájába egy fejlettebb régióba a Glóbuszon. Csakis akkor jön létre az igazi kontraszt, értődik meg egy szempillantás alatt a világ rendje és teljessége, ha újból hazánkban tölthetjük mindennapjainkat.

Erős és mélyreható változások, amit mindenkinek csak ajánlani tudok!

Vélemény, hozzászólás?