Rathaus Hamburg

Rathaus Hamburg

Németh Szilvia élményei - Hamburg, 2008

Fél év Hamburgban egy fogyatékos otthonban

Hamburg...Nagy város tele élettel, emberrel, megannyi lehetősséggel. És én itt élhetek 6 hónapig. Nagyjából ezek voltak az első gondolataim amikor megtudtam hogy mehetek Hamburgba önkéntes évet csinálni. 2008. május 7.-től 2008. november 7.-ig dolgoztam Hamburgban. Senator- Neumann- Heim egy fogyatékos otthon, ami 107 testi és szellemi súlyosan fogyatékos embernek szolgál otthonul. Én a pedagógia részlegen dolgoztam egy 6 fős csapattal együtt. Mindenki egyedül dolgozott mindenkinek megvolt a saját betege akit gondozott. A kollégáim nagyon rendesek voltak mindig ha bármi kérdésem volt szívesen segítettek. A feladatom abból állt, hogy a fogyatékosokkal elmentem sétálni vagy segítettem nekik bevásárolni vagy felolvastam neki megmostak a hajukat vagy egyszerűen csak beszélgettem velük. Minden különböző programokat kínáltunk amin rész lehetet venni mint például zenehallgatás, mozi, kirándulás,főzés,játék és minden második vasárnap kávézó. ahol süteményt és kávét árultunk. A munka soha ne volt meg erőltető nagyon sok örömet okozott.

Nehézségek, amivel szembe néztem

Mindig szerettem volna emberekkel foglalkozni mindig vonzott az hogy valami jót tehetek másokért, de amikor ideérkeztem arra gondoltam, hogy nagyon nagy fába vágtam a fejszémet. Ezelőtt soha nem volt dolgom fogyatékosokkal az utcán se láttam őket soha midig csak tévéből. Amikor itt megláttam egyet a gyomrom összeszorult. Nagyon nehéz volt látni egy embert, aki régen egészséges volt(azok az emberek akik itt laknak baleset során lettek fogyatékosak) fogyatékosan. Sajnálat töltött el és egyszerűen nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy hogyan lehet így élni? De lehet!!! Ezt a fél év alatt tanultam meg, hogy igenis lehet fogyatékosan is egy viszonylag "normális"életet élni persze teljesen más értelemben, mint az egészséges emberek. Mindent elölről kell kezdeni és minden kezdet nehéz, de ezeken az embereken láttam, hogy ők igenis akarnak tovább élni akarnak küzdeni és nem akarják feladni. Nagyon sokat tanultam tőlük. A legfontosabb, amit megtanultam, hogy soha nem szabad feladni. Mindegy mi történik nem szabad feladni soha!Még ha néha nehéz is ki kell tartani!Ezek az emberek, akik igazából majdnem mindent elvesztettek(egészség. család, barátok)bebizonyították , hogy igenis van miért küzdeni van miért felkelni minden nap. Néha nehéz néha nem megy, de ha egyik nap nem sikerül akkor majd másnap. Ők így gondolkoznak. Nagyon nagy tiszteletet nyertem tőlük.

Motiváció (miért vettem részt a programban)

Az érettségi után nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Nem tudtam mi érdekel, hogy mit kellene tovább tanulnom. ezért úgy gondoltam csinálok egy szociális évet hátha akkor sikerül kitalálnom mit is akarok az életben elérni. És sikerült. Szociálpedagógiát szeretnék tanulni, mert az embereken való segítség az ami az én hivatásom. Németország is nagyon megtetszett főleg Hamburg és úgy döntöttem megpróbálom itt az egyetemet. Ez is az egyik oka annak, hogy miért hagytam abba az évet előbb. Elértem a célom, megtaláltam az álmom és ezt ez alatt a fél év alatt.

Hosszú távú személyes tanulság

Mint ahogy már említettem nagyon sokat tanultam a fogyatékosoktól. Türelmet, kitartást és tiszteletet. Rájöttem, hogy az ember maga határozza meg a sorsát maga dönti el hogy boldog akarok e lenni vagy sem. Minden csak hozzá állás kérdése.