ESC önkéntesség Wales-ben

A projekt

Egy egyéves ESC projektre jelentkeztem Wales-be, azon belül is a dél-walesi Penygraig nevű városba. A Valleys Kids nevű szervezetnél dolgoztam, akik már több, mint negyven éve foglalkoznak a helyi családokkal, fiatalokkal és gyerekekkel. A környék jellegéből adódóan több helyszínen zajlik a munka, így a Rhondda nevű völgyvidék több kisvárosában is dolgoztam. A Valleys Kids számtalan különböző foglalkozást tart, én elsősorban 5-18 éves gyerekekkel foglalkoztam.

A foglalkozások fő koncepciója az úgynevezett free play: egy biztonságos helyet biztosítanak a gyerekeknek, ahol különösebb megkötések nélkül játszhatnak, minimális felnőtt beavatkozással, de felügyelet mellett. Ezek jellemzően iskola utáni foglalkozások, ahol a különböző helyszíneik adottságaitól függően állnak rendelkezésükre játékok, ugrálóvár, matracok, labdák, illetve mindenféle kreatív, kézműveskedéshez szükséges felszerelés. A tinédzser korúaknak értelemszerűen más igényeik vannak már; nekik inkább találkozóhelyként szolgáltak a helyszínek, beszélgetni jöttek, vagy számítógépezni, videójátékozni; egyszerűen csak társaságban lenni.

Feladataim

Általában kora délutántól estig dolgoztam, hétköznaponként. Az önkéntesek feladata jellemzően a foglalkozások előkészítésében állt, illetve azok felügyeletében. Elsőre úgy tűnt, hogy viszonylag keveset fogunk a gyerekekkel kommunikálni, mert a free play legtöbbjük számára kontrolálatlan rohangászást és tombolást jelent, de egy idő után érzi az ember, hogy mikor szeretnék a gyerekek őt bevonni, mik azok a játékok, amikben anélkül részt lehet venni, hogy az ember felnőttként átvegye az irányítást és saját elképzelései szerint alakítsa azt.

Ez kulcsfontosságú része ennek a munkának, mert épp az a lényeg, hogy itt a gyerekek megvalósíthatják az elképzeléseiket, a saját tapasztalataik és probálgatás alapján alakíthatják a játékaikat és szabadon dönthetnek arról, hogy kivel, mit és hogyan szeretnének csinálni. Ezeken a foglalkozásokon kívül hetente egyszer egy másik ESC önkéntessel eljártam a Valleys Kids egyetlen olyan helyszínére, ami nem ingyenes, hanem egy fizetős játszóház, melynek bevételét visszaforgatják a szervezetbe. Itt kezdtünk bele szeptember végén egy új projektbe, melynek keretében a szervezet felvásárolt szupermarketektől sérült, vagy lejárat közeli, de még felhasználható élelmiszereket, amik így kidobás helyett jelképes összegért értékes és változatos `food hamperek`-ként eladasra kerültek a helyiek körében. Ez a projekt nem volt része az eredetileg meghirdetett ESC projektnek, de nagyon örülök, hogy részt vehettem benne, mert mind szociális, mind környezetvédelmi szempontból nagyon hasznosnak találtam.

Wales

Nekem ez volt az első alkalom, hogy gyakorlatilag elköltöztem otthonról. Az ESC első félévét (egy kisebb megszakítással) külföldön töltöttem, amiből valószínűleg nagyon sokat tanultam. Nemcsak a nyelvtudásom fejlődött, de sokkal önállóbb lettem, magam intéztem a dolgaimat, egyedül vagy a lakótársaimmal utazgattam. Wales-ről azt érdemes tudni, hogy bárhol ledobnák az embert az országban, szinte biztos, hogy egy kastély vagy várrom tíz kilométeres körzetén belül landolna. Szeptembertől márciusig legalább 7-8 várat es kastélyt meglátogattunk, voltunk gyönyörű tengerpartokon, skanzenban és számtalan csinos kisvárosban. A walesi főváros, Cardiff közelsége is szerencsés volt; ide úgy 40 perces vonatozással el lehetett jutni a lakásunktól, szóval ide jártunk vásárolni, múzeumban, moziba. Sőt, párszor meg Londonba is elmentünk néhány napra.

A sok utazás mellett a helyiek, elsősorban pedig a kollegáink közvetlensége, barátságossága segített a beilleszkedésben. Attól, hogy napi szinten kapcsolatban álltunk a helyiekkel, beszélgettünk, sőt együtt dolgoztunk velük, lehetőségünk nyílt sokkal alaposabban megismerni az országot, mint ahogy az városnézéssel vagy múzeumlátogatással lehetséges. Érdemes kiemelni a walesi dialektust/akcentust, ami elsőre meglepően dallamos és szórakoztató az amerikai sitcomokhoz és angol kosztümös filmekhez szokott fülnek, de könnyen meg lehet szokni. Azonnal feltűnik, hogy akárhová megy az ember, mindenhol kétnyelvű feliratok vannak, az angol mellett a tündenyelvnek tűnő walesivel. Ezt a nyelvet Dél-Walesben jóval kevesebben beszélik folyékonyan, de azt mondják, ha északon bemész egy boltba, ezen a nyelven szólítanak meg először. A nyelv jelentősége a walesiek számára sokat elárul a kapcsolatukról az Egyesült Királysághoz és elsősorban az angolokhoz. Már a 16. században elvesztették a függetlenségüket, de a legtöbben így is inkább walesinek, mint britnek tartják magukat és bár nem függetlenek a brit koronától, az angoloktól való elhatárolódás fontos részét képezi a walesi identitásnak. Szemléletes példa volt, mikor egy kollégám azt mondta, hogy jobban örül, ha az angolok veszítenek, mint ha a walesiek nyernek a rögbiben (ami egyébként elképesztő népszerű náluk).

ESC

Eredetileg egy egyéves programra jelentkeztem, a gimnázium befejezése utáni évben, az egyetem megkezdése előtt. A korona-vírus, mint a legtöbb fiatalnak, nekem is derékba törte a `gap year`-emet és bár hivatalosan augusztus végéig tartott a munkaszerződésem, március vége óta otthon voltam. Továbbra is kapcsolatban voltam a fogadószervezetemmel, hetente részt vettem meetingeken és bár rendkívül nehéz az ilyen típusú munkát, amiben kulcsfontosságú a személyes jelenlét, távolról végezni, valahogy még dolgozni is tudtam. Ahogy Nagy-Britanniában is terjedt a vírus, bezárták az iskolákat és ezzel egyidejűleg értelemszerűen az olyan intézményeket is, mint aminél dolgoztam. A gyerekeknek, akikkel rendes körülmények között dolgoztunk, most foglalkoztató csomagokat állítottunk össze minden héten és videókat készitettünk, amikben otthon is kivitelezhető kézműves dolgokat, egyszerű “tudományos” kísérleteket, recepteket, játékokat mutattunk be. Bár ez közel sem volt ugyanaz az élmény, tulajdonképpen hasznos volt, mert sosem foglalkoztam korábban például videószerkesztéssel.

Összességében a Wales-ben eltöltött félévemet nagyon élveztem. Tetszett a munka, sokat fejlődtem rajta keresztül és elképesztően támogató és kedves emberekkel dolgoztam együtt. Már korábban is önkénteskedtem hasonló környezetben, de ez az év mindenképp meggyőzött arról, hogy a jövőben is keressem a hasonló lehetőségeket és később akár szociális területen helyezkedjek el. Sokkal önállóbb lettem ezalatt az idő alatt, megtanultam beosztani az időmet, pénzemet és sok új embert megismertem. A két, szintén ESC önkéntes lakótársamon kívül más, különböző országokból származó önkénteseket is megismertem a tréningeken, sokat utaztam és még egy playwork, tehát szorosan a munkához kapcsolódó tréningen is részt vehettem.

Természetesen azért nem volt minden tökéletes, voltak kisebb zökkenők itt is. A program végéig sem sikerült nekem mentort találni, voltak olyan részei a munkának, amibe kifejezetten nehéz volt eleinte belerázódni és az embernek arra is fel kell készülnie, hogy ha önkéntesként ingyen lakhat valahol, akkor az azért nem feltétlenül lesz az a színvonal, amihez otthon szokott. Néha meggyűlt a bajunk a körülményes közlekedéssel, a folyamatos esővel és azzal, hogy egy nagyon kicsi városban laktunk, ahol kevés fiatal van.

Flóra

Vélemény, hozzászólás?