ESC önkéntesként Dániában

Sziasztok!

Fanni vagyok, és én az egyetemi tanulmányaim befejezésekor döntöttem úgy, hogy kipróbálom az ESC programot. Több ismerősöm is ajánlotta már korábban, és úgy éreztem, itt a megfelelő idő, miért ne vágjak bele most? Egy ideje már kutattam a témában, amikor egyszer csak nyitott dániai projektekre bukkantam az AFS Interkultur szervezetnél. Így 2019 februárjától kezdve egy évet Dániában töltöttem önkéntes munkával. Egy 200 lakosú kis szigeten éltem, az ország déli részén. Ez az év rendkívül eseménydúsan telt, nagyon élveztem a sok-sok új élményt, amiben részem lehetett. Most is örömmel gondolok vissza arra a rengeteg kedves emberre, akivel ez alatt az idő alatt megismerkedtem.

Mit csináltam a projektemen?

Strynø szigetén, az Øhavets Smakke- og Naturcenterben dolgoztam. A center tavasztól őszig nyitva áll a látogatók előtt. Az épület előtt elterülő hatalmas réten sátrazásra van lehetőség, vagy a kiadó szobák egyikében lehet megszállni. Napközben a turisták vitorlást bérelhetnek, vagy kajaktúrára indulhatnak. A szezon előtti időszakban a center hajóit készítettük fel: kitakarítottuk és lecsiszoltuk őket, egy friss réteg festéket vittünk fel rájuk, majd később levontattuk a kikötőbe és vízre bocsátottuk a vitorlásokat. A center hajóit és a kajakjait bérbe adtuk a turisták számára. A főnökeink, akik nagyon jó fej és közvetlen emberek, biztattak minket önálló projektek elvégzésére is. Az önkéntes társam a center Facebook oldalának menedzselése mellett döntött, amit szuperül végzett. Én inkább az „offline” tájékoztatásban jeleskedtem: útbaigazító és információs táblákat készítettem, és ezeket több helyre is kiraktam. Emellett az eredetileg kissé unalmas nyári konyhát is kidekoráltam.

Hajófestés


Az ESC projektem elég különleges volt, mivel egy jelentős másik része is volt a munkának az előbb említetteken kívül. A Smakkecenter szobáit nyáron kiadtuk, de iskolaidőben egy bentlakásos iskola egyik osztálya lakott a helyiségekben. Ez az iskola diszlexiás tanulók igényeire specializálódott. A diákok vitorlázni és kajakozni is megtanulhattak itt, a szigeten. Természetesen hagyományos tantárgyaik is voltak, pl. irodalom, matematika.
A másik önkéntessel a konyhában segítettünk eleinte, majd később egyre több tanórába be tudtunk kapcsolódni. A végén már annyira jól megtanultam dánul, hogy szinte minden órára beültem, és amikor csak tudtam, segítettem a lemaradó diákoknak. Többen küzdöttek tanulási nehézségekkel, emellett azt tapasztaltam, hogy nehéz őket motiválni. Emiatt a tanárok mindig örültek, ha egy kis extra segítséget kaptak az órákon.

Új élmények

A diákokkal együtt nekünk, az önkénteseknek is lehetőségünk nyílt a kajakozás alapjainak elsajátítására. Én még sohasem próbáltam ezt korábban, és emlékszem, hogy izgultam a legelső órán. De amikor a vízen voltam, egyre magabiztosabb lettem, és pár hónappal később már körbeeveztem a szigetet (12 km). Nagyon örülök neki, hogy megtanultam kajakozni.
A tanulók vitorlás kirándulásán is részt vehettünk a nyáron. Fantasztikus élmény volt! Bár az odafelé vezető úton elég nagy szél kerekedett, emiatt volt néhány – túlságosan – izgalmas pillanatunk is a kis hajóban. (Persze a tanárok motorcsónakkal haladtak a nyomunkban, figyelve, hogy minden vitorlás rendben halad-e.)

Kajakozás
Kajakozás

A sziget

Fogadócsaládnál laktam, ahol megtapasztaltam, milyen egy család élete Dániában. Láttam, ahogy dán zászlócskákkal dekorálnak mindent, ha valakinek szülinapja van, és végigettem a karácsonyi menüt. Mivel a sziget lakói egy kisközösséget alkotnak, megismerkedtem a többi lakóval is, mindenféle esemény alkalmával, merthogy a helyiek nagyon aktívak, rendszeresen összejárnak. Mivel minden dánul foly körülöttem, viszonylag gyorsan elsajátítottam a nyelvet. Ebben a dán órák is segítségemre voltak, illetve, hogy sok időt fordítottam az új szavak tanulására, és a kiejtés gyakorlására. Annyira megszerettem a családomat, és az embereket a szigeten, hogy nehéz szívvel búcsúztam el. Már várom, hogy ismét találkozzak velük!

Nehézségek?

A dán nyelvvel eleinte meggyűlt a bajom. A kiejtés lehetetlennek tűnt, és írásban mintha semmi nem hasonlított volna a hallott szavakra. Ezek a nehézségek fokozatosan megszűntek, ahogy egyre több időt töltöttem a nyelvtanulással. A sok tanulásnak megvolt az eredménye, ugyanis hazaérkezésem után sikeres B2 szintű nyelvvizsgát tettem dánból.
Ami hiányzott a szigeten, az a fiatalok (velem egykorúak) társasága volt. Ugyanis kizárólag gyerekes családok és nyugdíjasok laknak ott. Az önkéntes társamon kívül senki más nem volt a saját korcsoportomban körülöttem, egyszerűen nem lehetett többen összegyűlni.
Az önkénteseknek szervezett tréningek ebben sokat segítettek, akkor tudtam egy velem egykorúakból álló közösség tagja lenni, és sok embert később meg is látogattam a projektjén, valamint ők is eljöttek a szigetre látogatóba.
Ami még bosszantott, az a más helyekre való eljutás nehézsége. Komp, busz, vonat. Ebben az évben jó sokszor kellett átszállnom, az biztos! Koppenhágába szerencsére közvetlen buszjárat volt. A szervezőkészségem mindenesetre sokat fejlődött ezáltal, mindig tudnom kellett, hol és mikor fogok átszállni, melyik a legkésőbbi busz, amivel még elérem az utolsó kompot stb.

Munkatársakkal

Összegzés

A lehető legjobb döntés volt, hogy az egyetem befejezése után külföldre mentem önkénteskedni. Csodálatos időszak volt ez, mindig örömmel fogok visszaemlékezni az összes élményre, újdonságra, találkozásra. A szigetről sok emberrel tartom a kapcsolatot, illetve az önkéntesekkel is, akiket a tréningen ismertem meg. Leginkább a személyiségfejlődésben látom ennek az évnek a gyümölcsét, mivel érettebb lett a gondolkodásom, és sokkal jobban törődöm a körülöttem lévő emberekkel, figyelmesebb és empatikusabb vagyok. Egy tanácsom van: Just do it!

Naplemente