Élménybeszámoló Kambodzsából by Tamás György : EU Aid Volunteer – A Furcsa Állat

Hát ez meg?

A végefelé jár az egyéves kambodzsai kalandom, és úgy érzem itt az ideje kicsit részletesebben írnom az engem etető kézről, vagyis az EU Aid Volunteers programról. Inkább tájékoztatni szeretnék mint meggyőzni, méghozzá egy kicsit tágabb közönséget mint a barátaim; a bejegyzés a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány oldalán való megosztásra (is) készül, szóval valamivel több tartalomhús és kevesebb szóvicc várható. Nekik egyébként van egy szuper összefoglalójuk szintén magyar nyelven az EUAV-ről (European Union Aid Volunteer(s)), rövid és tárgyilagos, érdemes ott kezdeni, ha a technikai részletek érdekelnek. Ez a poszt kicsit ennél személyesebb lesz, de közben szeretnék a gyakorlatias dolgokra fókuszálni, illetve olyan szempontokra, amikre a projekt elején, vagy akár egy pár hete még én se gondoltam volna. Ha mégkorábbról kezdenéd, az alapvető kérdésekre még tavaly novemberben a Gyík című posztban próbáltam válaszolni.

Itt dolgozom. Majdnem olyan mint egy otthoni iroda, csak ott ritkán veszik le a cipőt a bejáratnál és veretik egész nap mezitláb, kevesebb pálmafa látszik az ablakból, nincs annyi áramszünet és nem kétórás az ebédszünet 😉

Furcsa állat

Egy tiszteletre méltó, megjelenésében Mr Clean és Patrick Stewart makulátlan és fegyelmezett szerelemgyermekét megidéző veterán úr világított rá nekünk először az olaszországi önkénteskiképzésünkön, hogy az EUAV az bizony egy furcsa állat.

Úgy néz ki nem nekem jutott először eszembe

Önkéntesek vagyunk, de nem teljesen önkéntesen: előre megszabott heti negyven órás teljes munkaidőnk van, havonta két szabad nappal. Az én fejemben élő önkéntességgel szemben ezek a kiküldetések aránylag hosszú, fix időre, általában fél vagy egy évre szólnak. Nincs ugyan szerződésünk, de van egy megállapodásnak hívott de facto szerződésünk, ez a szentírás. Önkéntesként érthető módon fizetést nem kapunk, de minden hónap elsején utalnak nekünk nem fizetésnek hívott összeget.

Van munkaköri leírásunk, de szigorú értelemben véve ugye nem dolgozunk, hiszen önkéntesek vagyunk. Még Európában, a kéthetes intenzív képzésen, amin minden EUAVnek át kell esnie, ezt alaposan a fejünkbe is verték, mert nem csak az identitásod szempontjából, de jogilag is fontos. Ha például a hatóságnak azt mondod önkéntesként dolgozol, akkor hol a munkaszerződésed, a munkavállalási engedélyed és munkavízumod, muti az adód, te furcsa állat!

Továbbcifrázva a dolgot, a meghirdetett EUAV pozíciókban előszeretettel használják a Senior volunteer kifejezést, ami nekem eleve olyan látszólagos önellentmondásnak hangzik mint a kötelezően választható tárgy az egyetemen. A Szeniorság a gyakorlatban azt jeleni, hogy általában öt év releváns munkatapasztalattal kell hogy rendelkezz ahhoz, hogy jelentkezhess… legalábbis papíron. Ezen kívül semmilyen különbség nincs a junior és a senior EUAV között, se nemfizetés-fizetésben, se nemmunka-munkakörben, se a nemszerződés-szerződésben. Mi például tizen vagyunk EUAV-k itt Battambangban, máig nem tudom ki Junior és ki Senior, én azt javaslom jelentkezz bátran bármelyikre, ha a leírásban magadra találsz.

Fotó az EUAV promómappából. A képek a diákjainkéi (van ilyen?), a hogy nézne ki Kambodzsa ha nem lett volna háború kiállítás megnyitójáról, az S’Art urban art festivalról, amiről itt egy cikk, mert ma linknap van

Apropó, a munkakör: a saját szervezetünket látva és a máshol szolgáló EUAVkkel beszélgetve elég tisztán látszik, hogy ezek a leírások csak kisebb-nagyobb részben fedik a valóságot: segítesz ahol tudsz, és senkit nem bánt ha napokig vagy hetekig olyasmit csinálsz ami nem szerepel a “szerződésedben”. Persze jelentkezéskor azért nem árt megpróbálni meggyőzni a küldő- és fogadószervezeteket az alkalmasságodról, de közben azért jó ötlet felkészülni a rugalmasságra is.

Miért megy valaki EUAVnek?

Ahogy elnézem a kilenc itteni társamat és egy zsák barátot, akiket a képzésen ismertem meg és most Haititől Burmáig midnenfelé tevékenykednek, látok néhány típust körvonalazódni. Talán a legnépesebb része a csoportnak számomra meglepő módon így, az EUAVn keresztül igyekszik berontani a humanitárius szektorba – ez egyébként magának az EUnak is az egyik nem titkolt célja a programmal. Már a tényleg jól összerakott, minden EUAVnek kötelező intenzív képzésen is sokat lehet tanulni a területről, praktikus online és offline gyorstalpalókon olyasmikről mint monitoring and evaluation, humanitarian programme cycle, needs assessment, az ominózus logical framework (összehasonlíthatatlanul menőbben rövidítve Logframe), stb.

Itt szúrnám be indokolatlanul azt az anekdotába ágyazott randitippet, amit az egyik legautentikusabb, legrelevánsabb és leghumanitáriusabb, Kenyát és Zimbabwét hetvenszer megjárt GI Jane néni mesélt az egyik hasonszőrű barátnőjéről a képzésen. Történt ugyanis, hogy nevezett hasonszőrű barátnő hiába volt csillogó szemű, elhivatott, csinos, egzotikus és egyéb kívánatos jelzőkkel teleaggatott, a fáma szerint mégse talált magának párt a humanitárius szektoron kívül. Egyik rosszul sikerült első randiját például így illusztrálta: hát hogy lenne belőle méltó párom, hiszen nem is tudta mi az az NFI! Tehát hasonló esetekre, horse és legyél moon (Ló and be hold, elnézést kérek): az NFI Non-food Itemet jelent humanitárius kontextusban, tehát lábostól zokniig, tampontól kübliig, savanyúcukortól nyomtató tonerig, Domino feltöltőkártyától Labellóig, technokol rapidtól habpatronig bármi ami nem ehető de NAGYON kellhet, az NFI.

Én szóltam! Kitérőbe ágyazott kitérőként megidézném azt a kölyköt akiről vagy húsz éve mesélt Bábó. Ez a sarj két részre osztotta a világot; pingvinekre (P) és nem-pingvinekre (NP). Ha meglátott valamit, kapott egy ajándékot vagy felbukkant valami a TVben, mindig fennhagon kategorizált: Nem pingvin! Nem pingvin! És néha – sokkal ritkábban – Pingvin! Húsz éve hallottam a sztorit, de rengetegszer eszembe jut. Megnyugtató, fekete-fehér, minden ellentmondásnak ellenálló, szép világ lehet az ilyen pingvinek mentén binárisan elválasztott valóság.

Sophal, a hónap dolgozója, nem pingvin. Education management specialistként én vagyok megbízva a hónap dolgozóinak kreatív megörökítésére.

Visszakanyarodva, a képzés után jön legalább fél-egy év anyagilag nullára simán hozható tapasztalat humanitárius területen, amivel jár egy csomó kiépített emberi és szakmai kapcsolat és felfedezett további lehetőség. Ezeknek az NFIs bekezdés előtt leírt embereknek, akik gyakran a versenyszférát hagyják épp el, az EUAV program ugródeszka, részleges identitáscsere és egy lépés valami zsíros-humanitárius UN meló felé. Tapasztalataim szerint erre a célra a program tökéletesen alkalmas.

Vannak olyanok is, akik az EUAVt egyfajta felnőtt Erasmusnak látják. Ez a típus már rendelkezik megfelelő szakmai tapasztalattal, kicsit belefásult vagy beleunt a munkájába, és most szeretne csinálni magának egy izgalmas évet, valami mást, sok kalandozással és szabadidővel, izgalmas és szokatlan környezetben de mégis a szakmájához közel maradva, és közben tenni valami jót, megosztani a saját tudását. Engem kicsit meglepett hogy a jelentkezők nagy része harminc körüli, ez erre a típusra is abszolút ráillik. Ők az én általánosításom keretein belül a kaland után visszatérnek régi énjükhöz, tudatosabb, tapasztaltabb, adakozóbb vagy legalábbis felelősebb nyálampolgárokként, akik ha eddig nem gyűjtötték szelektíven a szemetet akkor most már tuti, és a migráncsozást is csak azért nem fejezik be, mert ők speciel eddig se csinálták. Az EUAV erre a célra szerintem szintén tökéletesen megfelel. A kiinduló szakmád pedig egyébként tényleg szinte bármi lehet. Nálunk például van marketinges, kommunikációs, webfejlesztő, könyvelő és projektmenedzser is, oktatásszervező (ez lennék én)… ezek legalábbis az én fejemben eddig nem voltak klasszikus humanitárius pozik, pedig de.

EUAV, mint insta-kompatibilis, kalandos és tartalmas, egyéves vakáció

Kicsit úgyszint meglepő módon olyanok is vannak, akiknek az EUAV nem más mint egy… meló. Különösen az unió keleti fertályából nézve ez abszolút érthető: valahogy úgy jön ki a matek, hogy mi például nettó 140 000 HUFot “keresünk” havonta, ami ugyan nem sok, de emellé fizetik a szállást, a rezsit, a telefont, az utazási költségeket repjegyestül és egy elég jó biztosítást.

Én például sokkal kényelmesebben élek itt kint mint otthon, többet nyaralok, általában véve is sokkal több a szabadidőm, a pénzből pedig elég egyszerűen ki lehet jönni az itteni árak mellett. Ilyen életminőséget fenntartani Pesten, albérletestül az én barátaim közül legalábbis nem sokan tudnak, persze én vagyok a hülye hogy tanárokkal barátkozom. Olyannal nem találkoztam akinek az EUAV kifejezetten és főleg bevallottan kényszerpálya, de abban biztos vagyok hogy sokaknak az egész önkéntesség címke nem igazán szempont, inkább csak egy lehetőség ami megéri, mert egyszerűen kedvezőbb mint az alternatívák, azzal együtt hogy (vagy azért mert) valami távoli országban van. Verdikt: az EUAV nem erre van kitalálva, de erre is csont nélkül alkalmas.

Ha beismered hogy akár, potenciálisan és amennyiben, ha úgy nézzük még magadra is ismerhetnél valamelyik leírásban, akkor biztos ami biztos nézz rá a jelenlegi üresedésekre. Ebben a pillanatban csak Togoban kínálnak pozíciókat, de érdemes frissítgetni, mikor utoljára néztem kint volt vagy harminc lehetőség egy tucat projektben.

Sok dologgal lehet számolni egy ilyen kaland során, de burkolt utakra nem nagyon

A védőháló

Külön fejezetkét érdemel a láthatalan védőháló, amit EUAVként élvezel a projekted első percétől az utolsóig. Ez a szempont rettenetesen fontos, bár nekem csak hónapok után tűnt fel igazán. EUAV-ként a nulladik naptól kezdődően a tenyerükön hordoznak, és ez főleg egy ilyen világvégi helyen tényleg rengeteget jelent. A biztosítás az egy dolog, de ezen túl van helyben egy mentorod a fogadó szervezettől, van egy koordinátorod a küldő szervezettől, ezen kívül küldenek a helyszínre “odaföntről”, az EUtól valakit hogy ellenőrizze hogy hogy tartanak téged. Segítenek elintézni minden papírt a vízumtól kezdve a villanyszámládon át a motorvásárlásig, figyelnek rád, törődnek veled. Persze az igazszágnak része hogy nem minden országban, nem minden projekt esetében működik ez ilyen jól, de nálunk itt Kambodzsában biztosan, és más országokból is főleg csak jót hallottam.

Ha csak szerencsét próbálni, vagy akár turistaként látogatsz el egy idegen országba, rengeteg kisebb-nagyobb problémával találkozol. EUAVként ott van körülötted ez a nagy védőháló, hiszen senki nem szeretné hogy elégedetlen legyél és sírva/panaszkodva fuss vissza az Európai Unióhoz, akitől a pénz van. Ha neked rossz, akkor bajba sodrod a küldő szervezetedet és a fogadó szervezetedet is, így mindenkinek érdekében áll téged boldoggá tenni. Persze azért akadnak kellemetlenségek, de ilyen kényelmes helyzet és privilégiumokkal való kipárnázódás azért ritkán adódik az életben…

A vízibenzinkutak földjén jobb is ha van aki vigyáz rád…

A Tevékenység

Ahány fogadó szervezet, annyi szokás. Egy nepáli gyermekjogvédő szervezetnél, egy sierra leonei mezőgazdaságmodernizáló társaságnál és egy grúz migránsokat támogató NGO-nál más és más konkrét feladat és munkakör merülhet fel, a paletta tényleg nagyon széles. Én egy kambodzsai művészeti iskolában dolgozom, ahol grafikusokat, animátorokat (nem az egyiptomi all inclusive hotelekben elhízott hisztis német gyerekeket fásultan pesztráló fajta, hanem aki filmeket csinál), zenészeket, táncosokat és cirkuszi artistákat képeznek. Kicsit propagandaillatú, angol nyelvű bejegyzésem az EU saját oldalán a szervezetről itt, rengeteg további személyes történet EUAVktől itt.

Pár szóban már írtam feljebb, hogy nálunk konkrétan van marketinges, kommunikációs, webfejlesztő, könyvelő és projektmenedzser. Itt olyan elsőre nehezen kézzelfogható pozíció is van mint community outreach felelős, de foglalkoznak fundraisinggel, pályázatírással is. Ezen kívül az EUAV oldalon rendszeresen keresnek nővéreket, orvosokat, mérnököket, IT szakembereket, tényleg szinte mindenkit. Az én billogom education management specialist, hivatalosan az iskolák tantervével, a feedback rendszerrel, különféle soft skillek fejlesztésének a tananyagba való integrálásával foglalkozom, ez részben így is van, de ezen túl az utóbbi hónapokban

  • Tartottam hatékony email kommunikációról szóló workshopokat
  • Fotóztam előadásokat, eseményeket, szponzori megjelenéseket
  • Kezeltem egy street art fesztivál social media megjelenését Instagramtól Facebookig
  • Árultam jegyeket cirkuszi előadásra
  • Tartottam fél évnyi angolórát három csoport grafikusnak
  • Csináltam interjúkat az iskola alapítóival egy filmes projekthez
  • Kokettáltam diplomatákkal az emberi jogok világnapján
  • Szerveztem és vezettem le kvízt az EUról kölyköknek a nyílt napon
  • Megtanítottam négy embert motorozni
  • Segítettem megszervezni a nemzetközi nőnapi banzájt
  • Tartottam IELTS vizsgafelkészítő kurzust és angolórákat a többi tanárnak és alkalmazottnak

Szóval jó kiindulópont a nemmunkaköri leírás, de lehet számítani plusz felelősségekre is.

 Nemzetközi Gyereknap, a pár hete átadott Music Schoolban. Itt épp hivatalos fotósi minőségemben voltam jelen. Mondam már hogy a szervezetünknek saját ovija is van?[/caption]

Utószó, ajánlat

Ebben a bejegyzésben kicsit körül akartam járni hogy mi is ez az EUAV dolog, hogy kinek és miért érdemes jelentkezni és hogy mire számíthat az, aki belevág. Nekem az a határozott érzésem, hogy szinte mindenkinek érdemes átgondolnia aki elmúlt 18 éves és EU állampolgár – azt hiszem összesen ennyi általános kritérium van. Plusz pénz nem igazán kell ahhoz hogy belevágj, a kéthetes képzés már önmagában is megéri, gyakorlatilag bárhova mész garantált hogy emlékezetes és hasznos tapasztalattal gazdagít, szóval tényleg nem egy rossz lehetőség.

Sokan nem tudnak róla, óriási túljelentkezés a helyek nagyrészére nincs. A mi projektünk esetében csak azért nem írom hogy konkrétan lepkehálóval kellett embereket fogni a pozíciók majdnem felére, mert az marhaság lenne, lepkehálóval nem lehet önkéntest fogni. Legfeljebb csecsemőt, de azt meg tilos. Nálunk előfordult hogy valakinek mégsem tetszett, hát hazament. Még csak meg se rángatták miatta – tényleg ez a legrosszabb ami történhet.

Érdekes lehet még, hogy az EUAV szervezőknek van egy ilyen elég suttyó policyjük, miszerint egy pozícióra gyakran két vagy három embert választanak ki és küldenek el a (nekik) méregdrága kéthetes képzésre, és csak a képzés után árulják el melyikőtök megy valójában önkéntesnek. Ezzel kapcsolatban két megjegyzésem van: az egyik az, hogy az Unió ezzel húgymond mosolyogva lábonlőtte magát, mert cserébe a leendő önkéntesek is több vasat tartottak a tűzben, így gyakran a végesvégül kiválasztott közölte hogy hoppábocsi, megkaptam közben egy “rendes” melót, engedelmetekkel inkább elmegyek pénzt keresni, teccett volna inkább emberszámba venni engem és garantálni a pozíciómat a sikeres interjúk után. Persze a kiválasztottak sem szentek, a mi projetünk is égetett már el nem egy repjegyet olyan becsszó-tuti kiválasztott önkéntes miatt, akik az utolsó pillanatban úgy döntöttek mégse jönnek Kambodzsába.

Elsősegély gyakorlat keretében ápolnak Pisában, a kéthetes EUAV képzésen. Ez a felszedett tudás szerencsére eddig jobban jött mint a mindenkinek közelező taposóakna-képzés

A másik megjegyzésem inkább tanács: érdemes legalább a képzésig eljutni, akár garantálnak valamit, akár nem. Egyrészt tényleg nagyon hasznos mind az online mind az offline része, és bárhogy alakuljon az életed, az egészet mindenestül kifizetik. Másrészt ha sikeresen végigcsinálod, bekerülsz abba a last minute adatbázisba, ahol a potenciális, kiképzett önkéntesek lakoznak – ők kapják a tájékoztatást a lemondott helyekről, vagyis csak nekik hirdetik meg azokat a pozíciókat, amikre gyorsan kell valaki, ezért nincs idő teljesen új EU önkéntesrobotokat kiképezni. Tiszta jó, nem?

A nyelvtudás jutott még eszembe így lapzárta után. A pozik nagyrészéhez angol kell, de van ahol más is, vagy csak más (pl spanyol, francia ((úgy általában az ex gyarmattartó hatalmak imádnak pásszióból/lelkifuriból visszamenni a tetthelyre, és ott franciául/spanyolul beszélni)) ). Ha nem megy igazán jól, ne aggódj, blöfföld be, majd itt belejössz. Az önkéntesek meglepően nagy része beszél elég gáz angolt, de ez leggyakrabban a helyiekre is igaz, teljesen komolyan mondom hogy a gyengébb nyelvtudás inkább előny mint hátrány a megértés szempontjából.

Zárásul itt van néhány összegyűjtött link, illetve ha kérdésed van keress nyugodtan mondjuk a tamas.gyorgy65 kukac gmail pont com-on!

 

Tamás György

Source: https://bodzsaszorp.wordpress.com/2019/09/02/eu-aid-volunteer-a-furcsa-allat/

Vélemény, hozzászólás?