Out of the box – BASE tréning (Portugália)

Írta: 2016. július 6., szerda Erasmus+ beszámolók | 0 hozzászólás

Kiss Dóra beszámolója Június 13. És 22. között vettem részt a portugál Check-IN alapítvány által szervezett „BASE – Basic Animation Skills for Employability” című Erasmus+ tréningen. A résztvevők, összesen 19-en 10 különböző európai országból érkeztek. A projekt célja az volt, hogy alapvető információkat és készségeket adjon át az animáció különböző területeihez kapcsolódóan. Az arcfestés, lufi-hajtogatás, zsonglőrködés és színházi alapismeretek átadása mellett a cél a készségek fejlesztése, a kommunikáció elősegítése, illetve olyan jellegű tudás átadása volt, amellyel a résztvevők munkaerő-piaci és elhelyezkedési esélyei növekednek, illetve másokat is segíthetnek ilyen területen. Abszolút pozitív érzelmekkel vártam a projektet, hiszen véleményem szerint nagyon jó lehetőség egy ilyen tréningen részt venni, megismerkedni külföldiekkel, más kultúrákkal, így ezáltal saját magunkról is nagyon sokat tanulhatunk. A projekt témáját illetően csak egy-két terület volt ismerős számomra, így nyitott voltam az új ismeretek elsajátítására. Az első benyomásaim is nagyon pozitívak voltak, örültem, hogy újra nemzetközi közegben lehetek, valamint a csoporttagok nyitottsága, közvetlensége és jó hangulata szintén hozzájárult a pozitív tapasztalatokhoz. Ez a hangulat pedig egész héten kitartott, így az volt a célom, hogy a tudásommal és képességeimmel aktívan hozzájáruljak a csoportmunkához, és elősegítsem ezáltal a csoport céljainak teljesülését. A hét folyamán az animáció különböző területeiről sajátítottunk el ismereteket elméletben és gyakorlatban is, annak érdekében, hogy a projekt végén egy utcai animációt hajtsunk végre. A feladatok alapvetően könnyűek voltak, hiszen az alapokról volt szó, illetve könnyen megvalósíthatóak voltak a csoport hatékony együttműködésének köszönhetően is. A tanulási folyamat egyszerű és legtöbbször szórakoztató volt, mivel az alapokról volt szó, teljes mértékben befogadható információmennyiséget tartalmazott, aminek hosszú távú előnyein kívül a záró projekten, az utcai animáción is hasznát vettük. A csoporton belüli együttműködés kezdetektől fogva működött, köszönhetően az egész napos csapatépítőnek, amivel a tréning indult, és abból a szempontból könnyebb volt az együttműködés, hogy a záró projekt kapcsán részcsoportokra bomlott a csoport: arcfestős csoport, lufi-hajtogatós csoport, bohócok, zsonglőrök. Ezek a kis csoportok a kisebb létszám miatt még hatékonyabban tudtak felkészülni a záró projektre, és így az utcai animáció is gördülékenyen haladt, és alapvetően sikeresen zajlott. A záró projekt után még egy kis közös ünneplésre is sor került, amikor az étterem előtt mindenki összegyűlt, és egy sör társaságában beszélgettünk, páran zenéltek. A projekt végére tehát elég jól összekovácsolódott a csapat. A projekt előtt csak néhány területen, érintőlegesen volt tapasztalatom, így sok újdonságot tanultam a projekt alatt (arcfestésről, lufi-hajtogatástól, bohócokról). A környezetet viszont teljes mértékben támogatónak éreztem, mivel sok hozzám hasonló résztvevő volt, akik csak egy-egy részterületben voltak jártasak. Például személy szerint nekem először a lufi-hajtogatás kicsit nehézkesen ment J De gyakoroltam, és belejöttem, a végén, az utcai animáción már bátran ki mertem adni a kezemből az általam készített darabokat is. A környezetemből, trénerekről és a csoport egyes tagjaitól folyamatosan kaptam visszajelzéseket, ami segített...

Tovább

Fél év egy hamburgi fogyatékos otthonban

Írta: 2009. május 10., vasárnap Blog, Erasmus+ beszámolók | 0 hozzászólás

Németh Szilvia élményei - Hamburg, 2008 Fél év Hamburgban egy fogyatékos otthonban Hamburg...Nagy város tele élettel, emberrel, megannyi lehetősséggel. És én itt élhetek 6 hónapig. Nagyjából ezek voltak az első gondolataim amikor megtudtam hogy mehetek Hamburgba önkéntes évet csinálni. 2008. május 7.-től 2008. november 7.-ig dolgoztam Hamburgban. Senator- Neumann- Heim egy fogyatékos otthon, ami 107 testi és szellemi súlyosan fogyatékos embernek szolgál otthonul. Én a pedagógia részlegen dolgoztam egy 6 fős csapattal együtt. Mindenki egyedül dolgozott mindenkinek megvolt a saját betege akit gondozott. A kollégáim nagyon rendesek voltak mindig ha bármi kérdésem volt szívesen segítettek. A feladatom abból állt, hogy a fogyatékosokkal elmentem sétálni vagy segítettem nekik bevásárolni vagy felolvastam neki megmostak a hajukat vagy egyszerűen csak beszélgettem velük. Minden különböző programokat kínáltunk amin rész lehetet venni mint például zenehallgatás, mozi, kirándulás,főzés,játék és minden második vasárnap kávézó. ahol süteményt és kávét árultunk. A munka soha ne volt meg erőltető nagyon sok örömet okozott. Nehézségek, amivel szembe néztem Mindig szerettem volna emberekkel foglalkozni mindig vonzott az hogy valami jót tehetek másokért, de amikor ideérkeztem arra gondoltam, hogy nagyon nagy fába vágtam a fejszémet. Ezelőtt soha nem volt dolgom fogyatékosokkal az utcán se láttam őket soha midig csak tévéből. Amikor itt megláttam egyet a gyomrom összeszorult. Nagyon nehéz volt látni egy embert, aki régen egészséges volt(azok az emberek akik itt laknak baleset során lettek fogyatékosak) fogyatékosan. Sajnálat töltött el és egyszerűen nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy hogyan lehet így élni? De lehet!!! Ezt a fél év alatt tanultam meg, hogy igenis lehet fogyatékosan is egy viszonylag "normális"életet élni persze teljesen más értelemben, mint az egészséges emberek. Mindent elölről kell kezdeni és minden kezdet nehéz, de ezeken az embereken láttam, hogy ők igenis akarnak tovább élni akarnak küzdeni és nem akarják feladni. Nagyon sokat tanultam tőlük. A legfontosabb, amit megtanultam, hogy soha nem szabad feladni. Mindegy mi történik nem szabad feladni soha!Még ha néha nehéz is ki kell tartani!Ezek az emberek, akik igazából majdnem mindent elvesztettek(egészség. család, barátok)bebizonyították , hogy igenis van miért küzdeni van miért felkelni minden nap. Néha nehéz néha nem megy, de ha egyik nap nem sikerül akkor majd másnap. Ők így gondolkoznak. Nagyon nagy tiszteletet nyertem tőlük. Motiváció (miért vettem részt a programban) Az érettségi után nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Nem tudtam mi érdekel, hogy mit kellene tovább tanulnom. ezért úgy gondoltam csinálok egy szociális évet hátha akkor sikerül kitalálnom mit is akarok az életben elérni. És sikerült. Szociálpedagógiát szeretnék tanulni, mert az embereken való segítség az ami az én hivatásom. Németország is nagyon megtetszett főleg Hamburg és úgy döntöttem megpróbálom itt az egyetemet. Ez is az egyik oka annak, hogy miért hagytam abba az évet előbb. Elértem a célom, megtaláltam az álmom és ezt...

Tovább

Fél év egy portugál árvaházban

Írta: 2008. május 10., szombat Erasmus+ beszámolók | 0 hozzászólás

Kovács Dóra - Fél év Portugáliában egy árvaházban - (2008) A projekt rövid leírása, bemutatása Én Lisszabontól kb 20 km-re egy kisvárosban egy szociális otthonban (valójában árvaházban) dolgoztam 5 hónapon át mint nevelőnő. A házban kb 13 gyerek lakott. Délután 3-tól voltam velük este 9-ig, heti ötször. Segítettem a fürdetésnél, vacsoráztatásnál, tanultunk és játszottunk velük, de alapjába véve mindig azt csináltam, amit kellett. Motivációm a részvételben Szerettem volna egy időt szociális munkával eltölteni gyerekek között. Portugálul már előtte elkezdtem tanulni, a nyelvgyakorlati része is bőven motivált. Nehézségeim Mindig tudni adni. Sok energiát kaptam a gyerekektől, de ha nem voltam elég erős, megérezték és tiszteletlenek voltak velem. Tudom, ha az anyanyelvemen beszélhettem volna velük egészen más lett volna a kapcsolatunk, sokszor nehéz volt kifejeznem magam, magam, mármint a személyiségemet. Nehéz volt, mert azt hiszem kevés voltam a saját feladatomhoz. Mit sikerült megvalósítanom, eredményeim Még 1 hónap van hátra a projektemből, de úgy érzem, hogy sikerült mindegyik gyereket „megszelidítenem”magamnak, persze van, akit jobban és van, akit kevésbé. Nekem az az eredmény, ha mellettem biztonságban érzik magukat, mert megérzik, hogy számíthatnak rám. Sokat rajzoltunk, gyurmáztunk, fociztunk együtt… Hosszú távú személyes tanulság, tapasztalat Annyira sok mindent láttam, hogy nem tudok elszakadni ezektől az élményektől. Felülértékeltem a saját családi kapcsolaimat, a jövőmet, megváltozott a fontossági sorrend az életemben. Nagyon szeretnék még ilyen típusú munkát végezni. Embernek éreztem magam...

Tovább